TE RAJZOLSZ, ÉN VARROK!!!

Ezzel a címmel indult egy kedves kezdeményezés az egyik közösségi portálon, talán már hallottatok róla.

Tavasszal indult a rajzpályázat, gyerekeknek és persze a szülőknek, pedagógusoknak, akik támogatták ebben  a lurkókat. A rajzokon kedvenc, kedves barátjukat, társukat kedvenc “lényüket” rajzolták le, és a beküldött képekből választottak az ügyes kezű alkotók, amit aztán horgolva,kötve, varrva, sütve megvalósítottak.

Ezeket a lényeket gyereknapra meg is kapták a kis alkotók.

Kezdhetném úgy is hogy egyszer volt hol nem volt egy lelkes alkotó csapat. Mivel a világhálón találtak egymásra, a legtöbben nem ismerték egymást személyesen, de annak ellenére hogy több száz kilométer választotta el őket egymástól, mégis összefogtak egy nemes cél érdekében.

  

                               373561 112199762247789 684716747 n

    Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, és ellátogattok hozzájuk.

Amikor először olvastam róla, előtörtek bennem az emlékek, na nem olyan régiek, alig két-három éve kezdett el beszélni a lánykám, és azóta folyamatosan mondja és mondja………Szóval egészen kicsike volt még amikor egyik este bemutatta nekem “Höcit”, ahogy baba nyelven hívta kis barátját.

-Tudod, anya ő alszik velem amikor nem vagy itt.

Minden este beszélgettünk róla, sokszor rám is szólt:

-Anyaaaa! Ráültél Höcire!    

– ehhez hasonló afférok történtek, de a kis barátja túlélte, mi pedig elfogadtuk először Höcit, aztán egy egész Höci-családot.

Ekkor még nemigen születtek rajzok, kivéve a falfirkákat, de ezek még csak próbálkozások voltak a korlátok megszabásához. Ma már egy teljes fióknyi rajzot őrzök a kisasszonytól, és el is gondolkozom rajta vajon melyik lény lehet a képzeletbeli barátja? A százlábú csirke vagy a négy fülű bíborfej??? Nem tudom, mindenesetre csodálattal nézem a gyerek rajzokat, ahol a tanult korlátok nélkül szárnyalhat a fantázia.

Bizony irigykedem is néha! Miért nem nekem jutott eszembe……..Bizonyára nekem is eszembe jutott valamikor 30 éve. Valahol mélyen van is egy emlék töredékem, ahol kiskamaszként a poros és meleg padlás mélyén ülve az óvodáskori rajzaimat nézegetem. Ezért is őrzöm gondosan a gyerekeim műveit a fiókban, amit lassan ki is nőnek már. A kedvencem a fiam végtelen rajza, amit sok-sok összeragasztott papírra rajzolt, és legalább 20 méter hosszan alkotta tele álmaival. Gondosan összetekerve vigyázok rá, hogy majd ha már nagyon nagy lesz megkaphassa……

Visszatérve pályázathoz, meg is mutatom a rajzot amit választottam:

Lepkedoktor n

Bemutatom Dr. Lepkét. Ő egy miskolci kislány képzeletében született meg, és én igyekeztem neki kézzel fogható figurává varázsolni.

És a megvalósítás folyamatai:

lenyvarras

Bizony a kezdet a legnehezebb……na meg a leg izgalmasabb is!! A háttérben ott kukucskál a “doki” figyelve minden mozdulatot…..

anya 004

Hú!!!…….micsoda fejetlenség.

Lepkedoktor

Kezd összeállni a figura, de még sok minden hiányzik……

Lenyvarras fazisai1

Mivel elég karcsú a figura, gondoltam dupla szárnyakat varrok neki, hiszen Miskolcig valahogy csak el kell repülni!!!!!!

dr lepke5

Kalap, kabát…indulásra kész a babám!

te rajzolsz en varrok

És a végeredmény, bár ez még nem a vége……

………..Az igazi eredmény:

www.facebook.com/photo.php

A közeljövőben jótékony célú kezdeményezések indulnak, hogy minél több kisgyermek arcára csalhassunk mosolyt.

Ha szeretnél segíteni szavazz a Főállású Angyal pályázatán Szerényi Katára.

apps.facebook.com/foallasuangyal/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.