Kamasz koromban szívesen kötögettem és akkoriban nagy divatja is volt a kézzel kötött pulóvereknek. Van is egy emlékképem ahogy kémia órán az utolsó sorban ülve kötögetek a pad alatt, arcomon tudásvágy, és a feszült figyelem, hogy a fém kötőtű csattogása nehogy lebuktasson.
Ma már ritkán kerül kezembe a kötőtű, jórészt akkor amikor a család nem tűri hogy az ebédlőt varrodává alakítsam. Ezeken a jeles alkalmakon, mint a karácsony vagy a húsvét, előkerülnek a fonalak, vagy egy rég elkezdett kötés.
Ez a szép "zöld-ség" lassan másfél éve várja hogy végre elnyerje végső funkcióját.Két karácsonyt és immáron két húsvétot is megélt már. A tervbe vett formája évről évre változott, ahogy én is formálódom napról napra.
És végre elkészült!!!
Az eredeti tervekben még bambusz füllel készítettem volna, ami természetesen ott várja a szekrényben hogy felhasználjam, de végül egy csatos táskakeretet kapott.
Íme a táska amit nem fogok "klónozni":
