Emlékeink textilbe varrva

Még valamikor tavasszal történt hogy a Mami egy ütött-kopott mesefigurás párnahuzattal tért haza. Igen jól látjátok ez itt a haszontalan vöröshajú házikobold Pumukli.

patchwork takaro 4

Egy tizenéves ifjú hölgy mentette meg kedvenc gyerekkori takaróját az anyukájától, aki belső párnahuzatnak szánta. Még jó hogy az utolsó pillanatban kikapta a kezéből, hiszen nem hagyhatta hogy feldarabolják régi kedvencét. Ha belegondoltok, esetleg kinyitjátok a ruhásszekrényt biztosan találtok olyan rég nem használt darabot amit csak a szép emlékek miatt őriztek. Igazából ennek a Pumuklis huzatnak sem volt már semmilyen használható funkciója, párnának nagy volt takarónak meg kicsi.patchwork takaro 6

A Mami persze egyből lecsapott rá megígérve a gazdájának hogy nemsokára , hosszú Pumukli nélküli évek után újra használhatja. Hazahozta és már fel is darabolta, persze csak óvatosan vigyázva a kis koboldra. A takaró szineit is a manóhoz igazította.

patchwork takaro 5

 Vörös, mint a hajszíne, sárga mint a pólója és narancs minta kedvenc macija. Lassan össze is álltak a takaró blokkjai már csak össze kell állítani.

Kész is van A Pumuklis takaró, felnőve kis gazdájához, persze nem elhanyagolható  az életet, vagyis Pumuklit mentő ifjú hölgy szerepe sem a történetben, ajánlom neki ezt a bejegyzést és köszönöm a lehetőséget hiszen nekem is élmény volt találkozni a sok év után a házikobolddal.

patchwork takaro

Patchworkos körökben emlékquiltnek nevezik amikor megmentenek valamit az utókornak, esetleg textilre nyomott fényképet varrnak a foltmunkába-bár ez a Maminak annyira nem tetszik- viszont az ehez hasonló kihívásokat kifejezetten kedveli. Elő hát a régi kedvenc “rongyaitokkal” bátran mozgassátok meg a fantáziátokat.