Gondoltam mutatok még néhány párnát a repertoárból, de közbeszólt a technika. Sokmindenhez ért a Mami de a számítógép még jócskán kifog rajta. A blogon valahogy nem olyan képlékenyek a dolgok mint az anyagok az olló alatt.
Mivel nem szaladhat mindíg a szomszéd Pistikéhez ha új bejegyzést akar írni, nincs mese meg kell tanulnia. Reggel gyorsan kiháziasszonykodta magát, és gyorsan leült a gép elé hogy néhány dolgot magyarosítson a sablonon. Gondolom értitek miről beszélek. Összeszedte minden bátorságát és kicserélte a szavakat a sablon html kódjában. Módosított, frissített, megnézte az előnézetet: semmi! Vissza a sablonszerkesztőbe, újra és újra, és újra. Persze nem sikerült!
Még jó hogy megérkezett a család, éhesen fáradtan, így megmenekült a számítógép Mami véres bosszújától. Apa viszont egyből észrevette, hogy valami nincs rendben.Csak úgy szikrázott a levegő Mami körül. Gyorsan megetette a családot, alig várta hogy végre befejezzék az ebédet és “lesöpörhesse” a tányérokat az ebédlőasztalról.
Edény a mosogatóba, gyerekek a medencébe, olló a Mami kezébe. Egyből kisimultak a ráncok az arcán és amint belevágott a vászonba meg is nyugodott. Még Apa is megjegyezte hogy mintha kicserélték volna ahogy az anyagba vághatott. Látjátok ez a szenvedélybetegség, de jól áll neki.
