Ezzel a címmel indult egy kedves kezdeményezés az egyik közösségi portálon, talán már hallottatok róla.
Tavasszal indult a rajzpályázat, gyerekeknek és persze a szülőknek, pedagógusoknak, akik támogatták ebben a lurkókat. A rajzokon kedvenc, kedves barátjukat, társukat kedvenc “lényüket” rajzolták le, és a beküldött képekből választottak az ügyes kezű alkotók, amit aztán horgolva,kötve, varrva, sütve megvalósítottak.
Ezeket a lényeket gyereknapra meg is kapták a kis alkotók.
Kezdhetném úgy is hogy egyszer volt hol nem volt egy lelkes alkotó csapat. Mivel a világhálón találtak egymásra, a legtöbben nem ismerték egymást személyesen, de annak ellenére hogy több száz kilométer választotta el őket egymástól, mégis összefogtak egy nemes cél érdekében.
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, és ellátogattok hozzájuk.
Amikor először olvastam róla, előtörtek bennem az emlékek, na nem olyan régiek, alig két-három éve kezdett el beszélni a lánykám, és azóta folyamatosan mondja és mondja………Szóval egészen kicsike volt még amikor egyik este bemutatta nekem “Höcit”, ahogy baba nyelven hívta kis barátját.
-Tudod, anya ő alszik velem amikor nem vagy itt.
Minden este beszélgettünk róla, sokszor rám is szólt:
-Anyaaaa! Ráültél Höcire!
– ehhez hasonló afférok történtek, de a kis barátja túlélte, mi pedig elfogadtuk először Höcit, aztán egy egész Höci-családot.
Ekkor még nemigen születtek rajzok, kivéve a falfirkákat, de ezek még csak próbálkozások voltak a korlátok megszabásához. Ma már egy teljes fióknyi rajzot őrzök a kisasszonytól, és el is gondolkozom rajta vajon melyik lény lehet a képzeletbeli barátja? A százlábú csirke vagy a négy fülű bíborfej??? Nem tudom, mindenesetre csodálattal nézem a gyerek rajzokat, ahol a tanult korlátok nélkül szárnyalhat a fantázia.
Bizony irigykedem is néha! Miért nem nekem jutott eszembe……..Bizonyára nekem is eszembe jutott valamikor 30 éve. Valahol mélyen van is egy emlék töredékem, ahol kiskamaszként a poros és meleg padlás mélyén ülve az óvodáskori rajzaimat nézegetem. Ezért is őrzöm gondosan a gyerekeim műveit a fiókban, amit lassan ki is nőnek már. A kedvencem a fiam végtelen rajza, amit sok-sok összeragasztott papírra rajzolt, és legalább 20 méter hosszan alkotta tele álmaival. Gondosan összetekerve vigyázok rá, hogy majd ha már nagyon nagy lesz megkaphassa……
Visszatérve pályázathoz, meg is mutatom a rajzot amit választottam:
Bemutatom Dr. Lepkét. Ő egy miskolci kislány képzeletében született meg, és én igyekeztem neki kézzel fogható figurává varázsolni.
És a megvalósítás folyamatai:
Bizony a kezdet a legnehezebb……na meg a leg izgalmasabb is!! A háttérben ott kukucskál a “doki” figyelve minden mozdulatot…..
Hú!!!…….micsoda fejetlenség.
Kezd összeállni a figura, de még sok minden hiányzik……
Mivel elég karcsú a figura, gondoltam dupla szárnyakat varrok neki, hiszen Miskolcig valahogy csak el kell repülni!!!!!!
Kalap, kabát…indulásra kész a babám!
És a végeredmény, bár ez még nem a vége……
………..Az igazi eredmény:
www.facebook.com/photo.php
A közeljövőben jótékony célú kezdeményezések indulnak, hogy minél több kisgyermek arcára csalhassunk mosolyt.
Ha szeretnél segíteni szavazz a Főállású Angyal pályázatán Szerényi Katára.
apps.facebook.com/foallasuangyal/
